Fűtésleállás szilveszterkor – a lakótársnő más módot javasol a felfűtésre

Szilveszter volt, én pedig a város szélén lévő kis lakásunkban ültem, sört kortyolgatva és a tévé képernyőjét bámulva. Arra készültünk, hogy elmegyünk bulizni, de Marta, a lakótársnőm, aki fél éve lakott velem, egy héttel korábban megbetegedett influenzával, és még mindig nem volt teljesen rendben. Huszonkét éves volt, én huszonnégy – mindketten egyetemisták, akik egy garzonban osztották meg a költségeket ebben a drága városban. Marta az a lánytípus volt, aki azonnal felkeltette a figyelmet: hosszú, gesztenyeszínű haj, telt ajkak és olyan alak, ami még tréningben is csábítóan hatott. Mindig viccelődtünk, hogy csak lakótársak vagyunk, de néha rajtakaptam magam, hogy lopva nézem.

Hirtelen hangos koppanást hallottam a kazánházban. A fűtés leállt. A hőmérő mindössze tizennyolc fokot mutatott, kint pedig tombolt a fagy. – A francba, megint ez a régi cső – morogtam, felkelve a kanapéról. Marta vékony pizsamában lépett ki a szobájából, takaróba burkolózva. A mellbimbói áttetsztek az anyagon, amit nem hagyott figyelmen kívül.

– Mi történt? rettenetesen fázom – mondta, vacogva.

– Fűtésleállás. Felhívom a vízvezeték-szerelőt, de szilveszterkor? Felejtsd el, legkorábban holnap.

Leült mellém a kanapéra, közelebb húzódva. Bőre vaníliás testápoló illatával töltötte meg a levegőt, a közelség pedig első bizsergést váltott ki a hasam alsó részében. Kinyitottuk a pezsgős üveget, amit a bulira vettünk, és nézni kezdtük a térre közvetített adást. Nevetgéltünk a képernyőn lévő petárdákon, de a hideg egyre jobban szorított.

– Gyújtsunk gyertyákat, és tegyük fel, hogy romantikus este van? – javasolta pajkos mosollyal.

– Rendben, de még mindig fázom. – Öleltem át a vállánál fogva, mintha csak viccből. Teste meleg volt, puha. Éreztem, ahogy a melle súrlódik a karomhoz. A szívem felgyorsult. Tényleg meglepődtem, mennyire gyorsan nőtt a feszültség. Beszélgettünk mindenről: exekről, álmokról, arról, mennyire közel lakunk egymáshoz, mégis sosem léptünk át a határon.

– Tudod, mindig is szimpatikus voltál. Klassz srác vagy – suttogta, a fejemre hajtva a fejét.

– Te sem vagy kutya – feleltem, simogatva a karját. Kezét a combomra tette, mintha véletlenül. A hideg közelebb hozott minket, az alkohol pedig bátorságot adott. Az órák teltek, éjfél elmúlt egy koccintással és egy orcára adott pusszal, ami egy másodperccel túl tartott. A kulcsmomentum akkor érkezett, amikor eloltottam a villanyt, csak a gyertyák fényét hagyva.

– Bújunk össze a takaró alatt? Felfűtésnek – javasolta halkan.

Bólintottam, és ekkor éreztem az ajkait az enyéimen. Puhaak, forróak voltak. A csók lassú, felfedező volt. Kezem a pizsamája alá csúszott, simogatva a sima hasát. Halk nyögéssel közelebb húzódott. Tényleg először éreztem, hogy a közelsége belülről gyújtja fel bennem a tüzet, a hideg ellenére. Lassan vetkőztünk, nevetve a vacogó kezeken. Mellbimbói teltek voltak, kemények a hidegtől és az izgalomtól. Finoman csókolgattam őket, szopogattam, mire ívbe feszült.

– Ó istenem, ez olyan jó – motyogta.

Kezem lejjebb csúszott, a combjai közé. Nedves volt, kész. Ujjaim lassan belecsúsztak, ő pedig a csípőjét mozgatta a ritmusukban. A hideg levegő kontrasztot alkotott testünk hőségével. Meztelenül feküdtünk a takaró alatt, felfedezve egymást. Nem siettünk – feszültséget építettünk, mintha hónapok óta erre vártunk volna. Végül nem bírtam tovább, lassan belé hatoltam, érezve, ahogy a falai szorosan ölelik körül. Lomhán mozogtunk, szinkronizálva a lélegzetünket. Körmei a hátamba vájtak, nyögései keveredtek a távolabbi petárda-durranásokkal.

Abban az éjszakában megértettem, hogy a fűtésleállás volt a legjobb, ami történhetett velünk. (Szavak: 728)

Első csókunk után a feszültség elviselhetetlenné vált. Marta rám nézett zöld szemeivel, tele vággyal. – Tudod, mi igazán felfűtené ezt? – suttogta, keze a torsomon siklott. Éreztem, ahogy a vérem lüktet az ereimben. Tényleg lenyűgözött a mersze – mindig olyan illedékes könyvtárlány típusúnak tűnt.

– Mondd – buzdítottam, nyalogatva a nyakát.

– Csináljuk meg. Most. Másfajta felfűtés. Érezni akarlak magam bennem.

Ezek a szavak szikrát gyújtottak. Lerángattam a takarót, felfedve meztelen testét a gyertyafényben. Gyönyörű volt: karcsú combok, lapos has, nedves puncik csillogása a félhomályban. Térdelve a lábai közé helyezkedtem, csókolva a belső combjait. Nyögött, fészkelődött. Fejem lejjebb ment, nyelvem megérintette a klitoriszát. Sós-édes íze függőséget okozott. Lassan nyalogattam, körkörösen, miközben egy ujjamat dugtam belé. Csípője felemelkedett, kezei a hajamba túrtak.

– Igen, pont így... Ne hagyd abba! – könyörgött.

Felgyorsultam, szopogattam a gyöngyét, mígnem hangos nyögéssel eljutott a csúcsra, reszketve egész testével. Ez a látvány beleégett az emlékezetembe. Felálltam, ő pedig azonnal megfogta a farkam, kemény, mint a kő. Marty ajkai meleg bélyeget tettek rá – mohón szopta, a szemembe nézve. Nyelve a feje körül forgott, keze a heréimet masszírozta. Először éreztem ilyen intenzíven az orgazmus határát.

– Akarlak magamban – mondta, hátradőlve és szétr分开ítva a lábait.

Egy löketkel belé hatoltam, mélyen. Szoros volt, forró, tökéletes. Ritmikusan mozogtam, egyre erősebben. Mellbimbói ugráltak, kemények, mint kavicsok. Szenvedélyesen csókolóztunk, nyelveink táncoltak. Pózváltás – ő fent, lassan lovagolva, aztán gyorsan. Hajai az arcomra hullottak, az izgalom illata betöltötte a szobát.

– Annyira nagy vagy... Teljesen kitöltesz – nyögte.

A klimax hullámokban érkezett. Oldalra fordítottam, hátulról hatoltam be, egyik kezem a klitoriszát simogatta. Második orgazmusa erősen szorított, nem bírtam tovább – belé lőttem üvöltve, a gyönyör hullámai elöntötték a testem. Lihegve feküdtünk, összefonódva, a hideg már nem létezett.

Később beszélgettünk, nevetve. – Ez volt a legjobb szilveszter – ismerte el. – Holnap megismételjük? – kérdeztem mosolyogva. Bólintott, ölelkezve. Abban az éjszakában megtanultam, hogy néha a leállások vezetnek a legforróbb pillanatokhoz. Kapcsolatunk örökre megváltozott – lakótársakból szeretőkbe. (Szavak: 612)

Szilveszteri reggel halvány fény ébresztett minket a fagyos ablakokon átjutva. A fűtés még mindig nem működött, de a paplan alatt forró volt, mint egy kemencében. Marta hozzám bújva aludt, meztelen melle az oldalamnál. Reggeli erekcióval ébredtem, keze ösztönösen rám záródott. Álmosan mosolygott, kinyitva a szemét.

– Jó reggelt, szeretőm. Kész a második kör felfűtésre? – dorombolta.

– Mindig – feleltem, átfordítva a hátára.

Ezúttal lomhán, intimen zajlott. Egész testét csókolgattam: nyakát, hasát, combjait. Halk nyögéssel szétnyitotta a lábait. Fejem újra a combjai közé merült, nyelvem piszkálta a klitoriszát, mígnem könyörgött többért. Két ujjamat dugtam belé, forgatva őket, ő pedig macskaként fészkelődött. Gyorsan eljutott a csúcsra, nedvesen és készen.

– Hatolj belém lassan – kérlelte.

Megtettem, mélyen, de finoman behatolva. Együtt mozogtunk, lábai a csípőm köré kulcsolódtak. Suttogtunk egymásnak titkokat: arról, meddig fantáziált rólam, hogyan lesett engem a fürdőben. Ez fűszerezte a dolgot. Pózváltás kanalas – hátulról, egyik kezem a melleit gyúrta, a másikkal a puncáját. Nyögései hangosabbak lettek, visszhangzottak a üres lakásban.

– Imádom, ahogy veszel... Erősebben! – kiáltotta.

Felgyorsultam, erősen döngöltem belé, mígnem az ágy nyikorgott. Harmadik orgazmusa mindkettőnket elöntött, én pedig újra megtöltöttem forró maggal. Később feküdtünk, tervezgetve a jövőt. – Nem akarok csak lakótársnő lenni – vallotta be. – Én sem. Több ilyen éjszakát akarok.

A vízvezeték-szerelő délután jött, de a mi felfűtésünk egész nap tartott. Azóta lakásunk a szenvedély paradicsoma lett. A szilveszteri fűtésleállás mindent megváltoztatott – barátságból lángoló románcba. Tényleg először éreztem, hogy különleges embert találtam. (Szavak: 458)